Mindenkiben ott lakozik egy sikeres fényképész. Ez Emma Svensson legfőbb jelmondata. Már 20 éve fényképez koncerteket. Bebizonyította, hogy tévedtek, amikor nem vették komolyan ezen az elférfiasodott területen. Az általa indított weblap egy sikeres fotósokat képviselő ügynökséggé fejlődött, így egy főként nőkből álló fényképészgárdát foglalkoztató saját vállalkozás tulajdonosává vált. Európa legmagasabb hegyeinek megmászásával is a maximumot kívánta teljesíteni, bizonyítva, hogy a nők is képesek elérni ugyanazt, amit a férfiak: „Egy nő ne gondolja, hogy kevesebbet ér, mint egy férfi.”
Ma is emlékszik, hogyan is szeretett bele a fényképezésbe: „Tizenegy éves koromban megtaláltam szüleim videokameráját. Ez lett a legkedvesebb játékom. Filmrendező akartam lenni.” Svédországi szülőfalujában viszont nem javasolták neki a fényképészi pályát, mert ott olyan nagy a versengés, és ebből elég nehéz megélni. „Ezért sok éven át nem is fényképeztem. Amikor 2002-ben fényképezőgéppel mentem el egy koncertre, bár koncertet korábban még soha nem fotóztam, mégis azonnal úgy éreztem, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Ez szerelem volt első látásra.”
Terjedőben volt az internet. „Számos weblap írt a zenéről, de nem nagyon voltak koncerten készített fényképeik. Ezért én elindítottam egy ilyen weblapot. A fényképészek akkori, középkorú férfiak uralta világában meglehetősen nehéz volt női fotósnak lenni. Nemcsak nem vettek komolyan, de hozzám se szóltak. Nőként nem jutottam be a színfalak mögé, ahol csak férfiak voltak.
Egyre több fényképet tettem viszont közzé weblapomon, és más ambiciózus fiatal fotósokat is erre biztattam. Nem is maradtunk láthatatlanok: fotóinkat napilapok, magazinok kezdték felhasználni, és sikeres ügynökséggé fejlődtünk. A régi fotósok utáltak is minket. Tizenöt éven át mindig a mi fényképészeink hozták el a legjobb koncertfényképért járó díjat. Közülük néhányan fényképészként szereztek komoly hírnevet, mások képszerkesztői területen vagy galériáknak dolgoztak. Büszke vagyok arra, hogy én is hozzájárulhattam sikerükhöz.”
Amikor fényképészetet tanított, diákjai 80%-a nő volt, mégis azt tapasztalta, hogy később a fényképészeti munkalehetőségek 95%-át a férfi végzősök nyerték el. „A közvetítők és a munkáltatók mind férfiak voltak. Helytelenek találtam ezt a részrehajlást, és próbáltam ráirányítani a figyelmet. Ebből sok bajom is származott, de mégis megérte. Kaptam is érte köszönetet fiatal női fényképészektől, mert erőt adott nekik fényképész karrierjük folytatásához.”
Emma életére kihatott az Everest című film, amelyet egy repülőút alatt tekintett meg. „Éppen Új-Zélandba repültem, és ez a film éppen úgy hatott rám, mint első koncertfényképeim. Egyszerűen tudtam, hogy hegyet kell másznom. Volt olyan, aki ellenezte, például az akkor barátom, aki szerint a hegymászás túl veszélyes egy nő számára. De én nem zavartattam magam. Miután megmásztam Európa legmagasabb hegyét, nem is akartam abbahagyni. Kitűztem magam elé a célt, hogy egy év alatt megmásszam Európa legmagasabb hegyeit. És meg is csináltam. Sőt, összesen 61 hegyet másztam meg.”
Manapság idejét a fényképezés és a hegymászás között osztja meg. „Időm egyik felében fényképész, másik felében hegymászó vagyok.” A mai napig sok előítélettel találkozik: „A nőket eleve úgy nevelik, hogy az ilyen kalandoktól nekik félniük kell. Hogy kockázatos egyedül utazni ilyen veszélyes helyekre. Én ezt a hozzáállást elutasítom. Sosem féltem elhagyatott helyekre elutazni. Nehogy már azért ne élhessek teljes életet, mert nő vagyok!”
Saját stúdióval rendelkezik, ahol csak nők dolgoznak. „Korábban 12 alkalmazottam volt, de a hegymászás miatt ez most nehéz lenne, úgyhogy most elég három: egy tervező, egy fotós és egy asszisztens. Emellett gyakornokaim is vannak. Amikor munkatársakat kerestem, 100 levelet kaptam, és a nők írták a legjobbakat. A fotózás nagyon magányos tud lenni, ezért jó, hogy vannak munkatársaim, akikkel odafigyelünk egymás munkájára és véleményére.”
Először egy évvel ezelőtt dolgozott Panasonic LUMIX fényképezőgépekkel. „Mikor a Panasonic LUMIX S1R gépet kipróbáltam, teljesen magával ragadott a képminőség. Tudtam, hogy ez az igazi! Hegymászáskor a Panasonic LUMIX GX9 van velem. A nyakamban lóg, különben a hátizsákból aligha venném elő. Ennek megfelelően sokat kell kibírnia: az esőt, a havat, és hogy időnként nekiütődik a szikláknak. Az egész évi erős igénybevétel ellenére viszont máig hibátlanul működik.”
Emma Svensson
Emma Svensson 2002-ben kezdte fényképészi tevékenységét zenészek és koncertek megörökítésével, de nevet szerzett a divatfotózásban is. 61 európai hegy megmászásából álló világrekord-kísérlete mellett egy forgalmas stúdiót is működtet, ahol női alkalmazottak dolgoznak. Munkássága a női egyenjogúság és esélyegyenlőség ügyét szolgálja a fényképészetben, az embereket pedig álmaik valóra váltására ösztönzi.
